Pletyka-cica

          Olvasd el!

Everything

Előszó:
Először minden tökéletes volt. Aztán kezdtem érezni egy furcsa dolgot. Az agyam kezdett homályosodni és minden sötét lett. De kellemesen sötét. A testem vágyott erre az anyagra. Arra amit nem lett volna szabad bevennem. Nem, ha azt akartam volna, hogy normális életem legyen. De nekem nem az van. Így tehát megtettem. A torkom szűkült és egyre ritkábban jött a levegő. Végül a testem a földön landolt és  megkönnyebűlve  mentem a „számomra” halálba.
1.fejezet
Első nap
Nem akartam felkelni. De az ébresztő órám erről más véleménnyel volt. Abba nem hagyó csörgése már az idegeimre ment. Mintha azt üvöltötte volna, hogy Kelj fel! kelj fel! Kelj fel!
Nem sok erőm volt ahhoz, hogy kimásszak az ágyból és leállítsam ezt a szörnyű lármát, de túl hangos volt ahhoz, hogy vissza tudjak aludni mellette. Így hát kimásztam az ágyamból és rácsaptam a zaj forrására. És akkor vettem észre. Az óra háromnegyed nyolcat mutatott. Eszeveszett kapkodásba kezdtem. Gyorsan beágyaztam, felöltöztem. A kedvenc babarózsaszínű pólómat vettem fel aminek az elején egy plüss maci figura van. Felvettem a legtrapézosabb nadrágomat és rohantam a fürdőbe. Amint odaértem nekiálltam a hajamnak. Kész szénaboglya volt. Mintha egy egész hete nem fésülködtem volna. A vasalásával hamarabb végeztem. Remek akkor jöhetnek a csatok. Zöld csatokat raktam a fejemre mert az tökéletesen illett vörös hajamhoz. Gyors fogmosás és már készen is voltam. Lementem a földszintre a kanyargó lépcsőn. A márványkorlát csillogva verte vissza az egész falas ablakon beáradó gyönyörű napfényeket. Csodálatos látvány volt. Egy pillanatra meg is álltam de aztán rájöttem ha nem sietek elkések. Az előszobában gyorsan beledobáltam a táskámba a kabala figurámat a tollaimat és a pénztárcámat.
Kiléptem az ajtón és a ragyogás elvakított.
Az utca végén vártak rám a legjobb barátnőim. Végig néztem rajtuk. Ők számomra nem csak a barátot jelentik. Ők számomra a legfontosabbak. Ez nem csak egy gyerekbarátság  ez nem egy olyan egyiknap össze veszünk másiknap kibékülünk dolog. Nem ez annál sokkal több. Mi mindenben megértjük egymást és egymás mellett állunk bármilyen bolondságot követett is el a másik. Sokszor különbőzik a véleményünk és van olyan, hogy nem értünk egyet bizonyos témákban de nem veszünk össze és sértődünk meg. Mi igazi jó barátok vagyunk. És szeretem őket ,és azért merek ilyet mondani mert tudom, hogy ők is ugyanígy éreznek irántam és egymás felé is.
Már egész közel jártam hozzájuk.
- Hello…- köszöntem nekik, majd közelebb mentem és megöleltem őket.
- Mehetünk? – kérdeztem
- Hé! mi várunk rád már vagy egy órája!- nevetett
- Nem is igaz- megnéztem gyorsan az órámat a kezemen. Nem volt mobilom. Anyukám szerint felesleges. A mutatók nyolc óra húsz percet mutattak –csak húsz percet késtem…
- Csak…
- Én múltkor egy órát vártam rád szóval ne szólj… - panaszkodtam.
- Jólvan na hadjátok! Nem tök mind1?
Hamar beértünk a suliba csak két megállónyira volt. Busszal úgy tíz perc.
A suli előtt rengetegen voltak, mint mindig. Átfurakodtunk a tömegen keresve a bejáratot. Odamentünk a recepcióhoz, hogy bejelentsük magunkat. Mióta rengetegen lógtak a suliból de senki sem tudta bebizonyítani, minden reggel fel kell iratkozni a listára. Majd megnézik, hogy ki hiányzik és kiderítik, hogy beteg e vagy csak lóg.
- Amy Drow –diktáltam
- Liana Cold
- Allie Son
- Rendben hölgyeim. Mehetnek. – Szólt a recepciós nő. Elindultunk az óráinkra. Nekem Liávalval matekom volt Allienek pedig angol. Csak most vettem észre All új nadrágját. Ennek a nadrágnak volt a legnagyobb trapéza amit láttam. Egyszerűen tökéletes volt. Egy szűk combig érő felsőt párosított hozzá ami kiemelte gesztenyebarna haját és szemeit.
- Jó a gatyád! – dicsértem
- Köszi
- Rendben. Akkor ebédnél találkozunk. – Rendezte le egyszerűen Lia.
Mi pedig bementünk a terembe. Sokan voltak bent. A padokon ültek és beszélgettek. Furcsa módon ahogy beléptünk az ajtón az összes fej felemelkedett és kíváncsian vagy egyesek mérgesen  néztek ránk. Összenéztünk Liávalval majd gyorsan a helyünkre mentünk. Lia aranyszőke haja visszaverte a lámpa fényét. Ahogy felnéztem láttam a kicsi porszemeket táncolni a láthatatlan levegőben. Ide-oda ingáztak a plafon és a talaj között. Néhány találkozott egymással aztán pár másodperc múlva szétváltak és kerestek új párt maguknak. Biztos voltam benne, hogy csak beképzelem de mégis úgy tűnt mintha a kicsi porszemek éppen kibeszélnének. Találkozik az egyik a másikkal megoszt vele egy frissen kapott pletykát majd mikor minden egyes részt elmondott tovább megy immár mindkettő és új porszemeket keresnek akik még nem hallották a megdöbbentő hírt. Igazán betegnek éreztem magam szóval levettem a szemem a levegőről és az osztályban nézelődtem. Érdekes volt a látvány. Szemüket rajtunk pihentették. Úgy tűnt nem nagyon érdekli őket, hogy észrevettük. Utánozták a porszemeke. Kétségkívül.
- Te is látod amit én? – kérdezte aggódva padtársam.
- Igen Lia. – Válaszoltam. – Ha arra gondolsz, hogy mindenki minket néz és súgdolózik akkor azt kell mondanom, hogy igen én is látom. És megdöbbent.
- Szerinted mit csináltunk?
- Semmit! – Nyugtattam. – Legalábbis remélem.
A tanár bejött és az óra hátralevő része unalmasan telt. Gondolkoztam egy kicsit ezen a dolgon de nem jutottam semmire. Érthetetlen volt ez az egész. Kicsengettek.
- Na akkor én megyek! – És megölelt
- szia csillagom. –ez volt a beceneve. csak én használtam rá de ez így volt jó.
- szia holdam. – köszönt el.
Végig mentem a hosszú fehér folyosón vele ellentétes irányba és megálltam a szekrényem előtt. Elkezdtem pakolászni a dolgaimat de kicsit kellemetlenül éreztem magam mikor az éppen arra járók szabályosan megbámultak és suttogtak. Megláttam egy ismerős arcot gyorsan becsuktam a szekrényajtómat és futottam utána. A kíváncsiskodók száma egyre nőtt de én ezzel most nem törődtem. Már majdnem utolértem.
- Hey Allie! –kiáltottam. Érdeklődve nézett rám de ez a többi mellett csak egy átlagos megnézem, hogy ki szólt volt. Habár tudtam, hogy ismeri a hangomat.
- Jaj istenem Amy! – szólt és gyorsan átölelt. – Annyira furcsa dolog történt. Egyszerűen mintha mindenki …- Nem tudta folytatni.
- Tudom szívem, tudom. Velünk is ugyanez van. Nézz csak körül. Egyszerűen nem értem.
- Rendben majd rájövünk később most rohannom kell mert elkések.
És már el is tűnt. A figyelő szemek ellenére boldog voltam. Ugyanis külön matekom lesz. Azért van két matekom  egymás után mert matek tagozatra járok. Az első volt a rendes haladó ez meg az emelt szintű. De nem ezért voltam boldog hanem azért mert ott volt az a bizonyos személy. A haja méz szőke és össze kócolva áll kifelé. És annyira jól néz ki. Le sem lehet írni. És ott ült. Megint a helyén. Dan a neve. Egész órán őt néztem( azt hiszem egész jól eltanultam a többiektől hogyan kell másokat megbámulni) és néha ő is rám nézett és szemezett velem. Ez valahogy egy csodálatos érzés volt. Majd ismét kicsöngettek és mennem kellett. A többi óra átlagos volt. A menzán egy egészen elkülönített asztalnál ültünk. gyorsan végeztünk az ebéddel –egyikünk sem szeret ilyen nagy közönség előtt enni mert a bámulás nem maradt el természetesen. Kaja után kijelentkeztünk és én rögtön haza is mentem mert még tegnap mondta anyukám, hogy a barátja Luke be akarja mutatni nekünk a gyerekeit úgyhogy áthívta őket vacsorára. Azért siettem haza mert ez az összejövetel előtt még meg kellett írnom a házimat ki kellett takarítanom a szobámat és fel kellett öltöznöm valami csinos ruhába. A hajamat sem ártana megmosni.
- szia anya megjöttem!
- szia kicsim. Jó, hogy itt vagy. elmegyek fürdeni ránéznél a csirkére?
- persze menj csak. Luke már elment ?
- Igen, bár csak a szomszéd kerületbe ment de fel akarja készíteni a gyerekeket. Na és milyen volt a suli?
- remek…
- Oké ha nem akarsz róla beszélni én megyek fürdeni. Ne feledkezz meg a csirkéről!
- Oké!
Felmentem a szobámba és gyorsan leültem tanulni. Hamar végeztem vele és haladtam tovább a tennivalók képzeletbeli listáján. Elkezdtem kitakarítani, kezdtem az íróasztalommal majd  felporszívóztam és végül elpakoltam a ruháimat. Eszembe jutott a csirke is lementem megnézni. Finom illat árasztotta el a szobát sőt szerintem még az emeletig is elért.
- Pont kész !
- Remek.  Mehetsz fürdeni kicsim ha akarsz.
- Oké.
Fürdés közben kicsit lenyugodtam. Nagyon ideges voltam előtte, hogy kik lesznek a gyerekei. Bizonyára nem ismerem őket. Annyit tudtam, Hogy a fiú 16 éves pont egy évvel idősebb nálam. A lány pedig 6 éves, mint Lia húga.
A fürdés után felöltöztem. Egy farmer rövidnadrágot vettem fel egy trikóval a hajamat pedig kibontva hagytam.
- Amy megérkeztek. – Kiáltotta anyu.
Lementem a lépcsőn és odaálltam illedelmesen az ajtóhoz. Luke már ott volt egy aranyos kicsi lánykával. Szőke haja volt és kék szemei. Egy piros miniszoknyát ráncoltak az ujjai. Ezt a szégyellőségének nyilvánítottam.
- Szia. Én Amy Drow vagyok. - Próbáltam kedves lenni. Bár egy ilyen tüneményes lányhoz nem volt nehéz. – Hát te?
Félénken pislogott és hatalmas szemeivel felnézett apukájára. Mikor ő bíztatóan bólintott mosolyogva fordult vissza hozzám..
- Én pedig Lucy Dalen vagyok.
- Örülök h megismertelek Lucy. – Mosolyogtam vissza rá.
- Ő pedig a fiam. – mutatott ki a sötétségbe. – Hé Dan gyere be!
És akkor egy jóképű srác lépett be az ajtón. Egy jóképű ismerős srác. Ő a matekos Dan volt. Ugyanazzal a szőke hajával a jóképű arcával és tökéletes alakjával.
- Jó estét. – Köszönt anyukámnak majd utána szemei keresni   kezdtek  engem. Mikor megtalált döbbenet suhant át az arcán. Csodálkozva nézett rám. Végig mért majd megeresztett egy – Hello . - - t.
Nos ez az este is érdekesen alakul. Gondoltam. De atya úr isten. Hisz álmaim fiújával ülök egy asztalnál. És teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy nem álmodom. Mégsem voltam annyira boldog hiszen az ő apukája meg az én anyukám együtt vannak tehát mi testvérnek számítunk. Azt hiszem. Vagyis úgy kéne egymásra néznünk. De láttam a szemeiben, hogy ő máshogy néz rám. Nem úgy mint egy fiú a húgára hanem mint egy fiú egy lányra. És én is teljesen máshogy gondoltam rá. Nem tudtam elképzelni, hogy ezentúl egy „rokon” sőt „báty”. Egy részének viszont örültem. Annak, hogy itt ül a házunkban az asztalunknál és velem vacsorázik. Vagyis velünk. Ilyen közel még sosem voltam hozzá. A velem szemben lévő székre ültette le anyu. Hát persze, hogy egész este ezen a barát testvér viszonyon gondolkozzak. Nem sokszor szólaltam meg a vacsora közben. Anya ezt a főzte számlájára írta. Legalábbis ez volt az arcára írva. A vacsora végeztével bevonultunk a napaliba és anyukám jól kikérdezte őket: suli, barátok, tanulás, buli, …
Én inkább kimentem a konyhába és nekiláttam a mosogatásnak. Pont végeztem mikor meghallottam anyukám ideges hangját.
- Későre jár. Holnap iskola van Amynek és bizonyára neked is Dan. Rád meg vár az előkészítő Lucy drágám.
Hát ennek az estének is vége. Most aggódhatok, hogy vajon Dan mit mond rólam a haverjainak vagy, hogy fog rám nézni ezután. Milyen lesz a viszonyunk ezek után. Vajon beszélgetni fogunk kényszerből vagy mert tetszem neki?!
- Tulajdonképpen arra gondoltam esetleg itt aludhatnának mert az anyjuk sokáig dolgozik és ne legyenek egyedül otthon. – Luke aggodalmas képet vágott de mikor anyu felmosolyodott kieresztette a benntartott levegőt.
- Persze, hogyne. Lucy számodra van egy igazán helyes kis szobánk ott van a miénk mellett szóval bármikor átjöhetsz hozzánk. És Dan a te szobád Amy-é mellet van. rendben van ez így?
- Igen természetesen nagyon köszönjük.
Á szóval illedelmes is a lovagom. Jaj meg kell tanulnom máshogy gondolni rá de nem megy annyira csodálatos elolvadok tőle…
- Akkor jó éjszakát mindenkinek!- szólt a ház ura. – Amy meg mutatnád melyik Dan szobája? köszönöm.
Remek a válaszom nem is számított volna semmit. Behozták a cuccaikat és anyuék elvitték lefektetni Lucy-t Most rajtam a sor.
- Ő hát akkor gyere megmutatom hol van. Az emeleten lesz. – Sóhajtott egyet elfojtott egy mosolyt és követett. A lépcsőn felérve a saját folyosómra fordultam balra. Vagyis eddig csak az enyém volt. Anyué meg a jobb oldali. A két rész teljesen el volt választva csak a lépcsőnél kapcsolódtak össze. Így nekem még saját fürdőm is volt. Eddig. Az emeleten négy szoba volt és Dan pont az én folyosómén levőt kapta meg . Így, hogy itt voltak az összes szoba tele lett. Az övé az enyém mögött volt.
- Oké ez lesz az. – kinyitottam az ajtót és elkezdtem mutogatni.
- Az ott az ágy. Akkor ott az íróasztal ,szekrény és itt a Tv. Azokat a képeket leakaszthatod ha nem tetszik vagy majd inkább én megteszem. Szörnyen néznek ki. A fal kék de elég nyugtató hatással van ha nem tetszik akkor…- belém folytotta a szót.
- Akkor fessem át? – nevetett. – Most komolyan nem kell ezt csinálnod. Elleszek menj csak a dolgodra. Csinálj úgy mintha itt sem lennék. Nyugodtan .- Bár ezt mondta  tudtam csak azért teszi mert látja az arcomon az unottságot.
- Miért gondolod, hogy nem akarom ezt csinálni? – Azt hiszem a kelleténél egy kicsit mérgesebben mondtam és bizonyára elég furcsán hangzott mintha ragaszkodnék hozzá vagy nem akarnék megválni tőle. Szerencsére hamar észbe kaptam. – Vagyis…Nem is tudom inkább hagylak aludni.
- Olyan furcsa vagy nem is értem… na de mindegy akkor jóéjszakát.
Kimentem a szobából. Mit nem ért? Mit kellene rajtam érteni? Lehet sőt biztos ő is hallott arról ami a suliban terjeng rólam. Akármi is az szörnyű lehet. Megkérdezhetném mi az de ha most nem mondta el biztos nem akarja és nem is fogja. Átöltöztem a pizsamámba és lefeküdtem. Nyugtalan éjszakám volt. Hát persze egy szépség volt a szomszédomban.


Jól akartam kinézni szóval egy pink rövidnadrágot vettem fel egy top kíséretében.  A hajamat két copfba kötöttem és lefutottam a lépcsőn. A konyhába mentem és a pultnál ott ült a nagy család.
- Jó reggelt – köszöntem oda.
- Jó reggelt! – Jött a válasz
- Anyu ma nem vinnél be a suliba? Nincs kedvem gyalogolni.
- De hát busszal szoktál menni.
- Igen de most… - mégsem mondhatom meg, hogy az egész suli tágra nyílt szemekkel figyel. Nem ezt nem lehet. – Igen de mindig olyan zsúfolt az a busz kocsival kényelmesebb lenne.
- Sajnálom kincsem de sietnem kell a munkába mert elkések. Már megyek is sziasztok. - egy búcsú csókot nyomott az arcomra és már el is ment.
- Luke…- nevettem rá és felvettem az ellenállhatatlan arcomat
- Amy ne csináld ennek nem tudok ellenállni .
- Ó tudom én azt – kacarásztam
- Most télleg nem megy Lucyt be kell vinnem időben és nekem is be kéne érnem. De Dan van kocsid nem gondolod, hogy hagyod Amy-t sétálni.
Dan felnézett a reggelijéből és az apja és köztem cikázott a szeme.
- Á mindegy nem szükséges nincs olyan messze kibírom.
- Természetesen elviszlek. – ajánlotta fel. Vele egy kocsoban Atyám.
- Köszi Nem foglak zavarni.
Kimentünk a kocsijához. Le volt húzva a teteje sötétkék volt és az eleje meg a hátulja le volt kerekítve. Igazi sport kocsi.
Kinyitotta nekem a kocsi ajtót beültem becsukta és ment a saját oldalára. A kocsit elindította és már mentünk is.
- Szóval Amy együtt járunk emelt matekra igaz?
- Igen. Láttalak már.
- Furcsálom, hogy nem ferdült még el a szemed. – nevetett bár én nem értettem min.
- Tessék?
- Hát annyit nézel felém miközben az arcod a tábla irányában van…
Szóval észrevette. Hát ez gáz. és még ki is nevetett szuper . Egyre jobb lesz a kapcsolatunk.
- Tudod mögötted elég érdekes táblák vannak. – elég gyerekes válasz de csak ez jutott eszembe.
- Igen. – értett egyet talán elhitte volna? - Tudod, hogy a te hátad mögött is érdekes táblák vannak?- nevetett
Mégsem nem hitte el. De biztos voltam benne, hogy mögöttem tök üres a fal.
- Tényleg? – lehet nem kéne kimutatnom a boldogságomat.
- Teljes mértékben! – most már együtt nevettünk.
- Tudod nekem elég megdöbbentő volt, mikor tegnap este te vártál az ajtóban – vallotta be.
- Igen érdekes helyzet volt. – Ennyi tellett tőlem mégsem mondhatom el az iránta való érzelmeimet. Nem azt soha.
- Elég furcsa lesz a húgomként tekinteni rád – magyarázta és fájdalmat éreztem a hangjában. Vajon tényleg rossz neki ?
- Nem kell a húgodnak tekintened ha nem akarsz!
- De kell. És nem arról van szó, hogy nem akarom csak nem tudom meddig mehet el ez a viszony. Tudod a húgommal nem szoktunk semmit sem csinálni csak vagyunk. Tudjuk, hogy testvérek vagyunk és kész. Meghát ő kicsi.
- Nos nekem meg sosem volt testvérem szóval jó párosok leszünk. – próbáltam felvidítani annyira szomorú lett hirtelen.
- Meg is érkeztünk!
- Remek!
- Nem szereted a sulit. megértem nem sokan szeretnek tanulni.
- Nem, nem ezzel van a gond hanem a többiekkel. Kellemetlen erről beszélni de megbámulnak. És nem értem miért. Nem csináltunk semmit. A két barátnőmet is nézik. Majd bemutatlak nekik.
- Hmm illedelmesnek kéne látszanom szóval hagyd, hogy kinyissam az ajtódat. – Jó terelés igazán. Kinyitotta nekem az ajtót és kisegített engem. Megfogta a kezem wá.
Ahogy elindultunk a parkolóból a suli felé a keze továbbra is fogta az enyémet. Szóval így értette azt, hogy nem tudja meddig mehet el ez a viszony…
- Hát ezért nem akartál busszal jönni? – kérdezte – Mert megbámulnak?
- Igen – nem láttam értelmét hazudni
- Én szívesen fuvarozlak. – ajánlotta fel
Ez megdöbbentett. Érdeklődve néztem rá és lefagytam.
- Természetesen mint egy jó báty.
Ezzel feloldódtam . Hát mégsem Úgy gondol rám.  A lépcsőknél megláttam Allie-t és Lianát. Kíváncsian néztek rám. Ragyogtak a szemeik a meglepődéstől.
- Ők ott a barátnőim. - Mutattam rájuk. - A szőke Lia és a barna Allie.
- Oké. akkor délután én mutatlak be a haverjaimnak.
- Ó a francba.
- Mi az ? Ha nem akarod nem kötelező!
- Nem persze megszeretném ismerni őket nem az a baj.
- Hát mi?
- Még mindig néznek…
körbenézett és látta a szemeket rajtunk. Azt hihették egy pár vagyunk és ez úgy látszott még jobban bosszantja őket.
- Hello csajok – öleltem meg őket. - Ő itt Dan… a „bátyám”.
- Sziasztok- köszönt előbb Dan.
- Gyere már Amy elkésünk- és azzal Allie elrángatott.
- Akkor suli után. - Hallottam a távolból Dan hangját.
- Mért rángattad el Allie. Hisz ő Dan a matekos. És még a kezét is megfogta. - kiabálta Lian.
- Mindegy. - magyaráztam- később úgy is találkozunk.
- Mi?
- Amy Drow.- jelentkeztünk be
- Liana Cold
- Allie Son
- Oké akkor elmesélem. - és elmondtam az egész történetet. Attól kezdve, hogy haza mentem . És a beszédemet kitöltöttem a gondolataimmal is. Csak nekik mondtam el a gondolataimat a bizalom miatt.
- Hát ez tiszta…… érdekes - reagált Lia
- Igen az. De nem tudom ez milyen lesz. Ő mint a testvérem. Így már nem lehet közöttünk semmi. Még ha egy kicsi esély is volt rá most már ez is elszállt. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.
- Nyugodj meg majd megoldódik. - Ez volt All ő mindig meg akart nyugtatni mindenkit.
- Ez nem fog. Ez nem olyan dolog ami egyszer csak helyre jön. Ez így marad örökre. - Már közel voltam a síráshoz de nem engedhettem meg magamnak így is elég sokan néztek.
Az órák után lementünk a menzára és beálltunk a büfébe. Megvettük az ebédünket és kerestünk egy eldugott kis asztalt.


2. Fejezet
 Haverok

- Nézzétek ki tart erre felé. - Szólt Allie szemben ült velem így hátra kellett fordulnom. Az újdonsült bátyám jött az asztalunkhoz.
- Hello lányok. Szia Amy. Akkor most rajtam a sor. Ti is jöttök?- fordult a barátnőim felé.
- Hova is ? – kérdeztem
- A haverokkal megyünk a parkba és be kell mutatnom téged nekik.
- Oké. - erre már felkészültem csak nem gondoltam, hogy ilyen hamar bemutat nekik. - mikor?
- Hát most.
- De tanulnom kell és haza is kell mennem. – bepánikoltam.  soha nem voltam még nagy társaságban.
- Majd később tanulsz és anyukád biztos nem lesz mérges ha velem vagy.
- Akkor előbb legalább beszélj róluk!- leült az asztalunkhoz és mesélni kezdett.
- Brad a legjobb barátom ő nagyon normális udvarias és még beszélgetni is lehet vele. Akkor ott van Matt Erick Dave és Samy. Ők kicsit durvábbak. Ezt úgy értem, hogy szeretnek piálni meg ilyesmi. Ők a közeli haverok mondhatjuk úgy barátok. És vannak a többiek. Nem mondom a nevüket mert úgyis elfelejtenétek. Rengetegen vannak. De legtöbbször Mattékkel járok bulizni.
- Értem szóval ők azok. - Mutattam rá egy kisebb társaságra.
- Igen ők. - Öt fiú állt a falnak támaszkodva. Hangosan nevettek és még ők is minket bámultak. Dan felállt és felém nyújtotta a kezét.
- Na akkor jöttök?
- Persze- Vágta rá Lian.
Dan felhúzott és átkarolt. Na ilyet nem szoktak a testvérek. A derekamnál fogott meg és a keze lefelé csúszott egészen a csípőmig és ott megállt. Nem tudtam hirtelen hova rakjam a kezem és egyszerűen csak rádobtam a vállára. Kimentünk a suliból és a haverjai csatlakoztak hozzánk. Lia és Allie szorosan mellettem jöttek. A közeli parkba mentünk és leültünk a zöld hosszú padokra. Én direkt a két barátnőm közé ültem, hogy ne tudjon Dan mellém ülni. Igaz szerettem volna, de csak a testvéremként gondolhattam rá és így is nehéz volt tartózkodnom tőle mikor így viselkedett. De ezen elgondolkodtam egy percre. Miért muszáj nekünk testvérként viselkedni. Nem is vagyunk vérszerinti rokonok. Igaz furcsán nézne ki ha kézen fogva sétálunk az utcán és mellettünk anyuék és anyu apunak szólítjuk őket. Igen ez valóban érdekes lehet egy arra sétálónak. De mi van ha nem érdekel az a sétáló mi van ha nem törődünk semmivel, hogy mi a helyes és mi nem. Egyszerűen csak boldogok leszünk és élvezzük az életet. Egymás mellett és nem foglalkozunk azzal mit gondolnak mások a kapcsolatunkról és arról, hogy egy házban lakunk. Legalább adnánk nekik egy új pletykát a szobákról. Vajon közös szobánk van vagy külön? Biztos vagyok benne az első lenne a megfelelő nekik. De ez a pletyka dolog még mindig foglalkoztat. Mi lehet az amiért az egész suli minket néz? Egyszerűen nem értem. Nem is csináltunk semmit. Ki lehet az aki ilyet csinál. Hogy utálhat valaki ennyire, hogy ilyeneket terjeszt rólunk. Elképzelhetetlen.
- Hé Amy itt vagy?- kérdezte Dan.
- persze miért?
- Na szóval srácok ő Amy Ők Brad Matt Erick Dave és Samy. - mutatta azt aki nevét éppen mondta. - És ők a többiek.
- Oh akkor helló srácok és helló többiek. - Próbáltam oldani a feszültséget nem sok sikerrel.
- Egész jól néznek ki nem? –  Kérdezte Lia –Főleg Matt.
- Aha nekem Brad jön be – szólalt meg először Allie.
- Mert ő jó fiú. Látszik rajta . te meg egy jó lány vagy . Sosem csinálsz semmi rosszat. Tisztára összeilletek. - mondtam nevetve
- Na és neked ki jön be ? lökött meg Lia.
Na erre mit válaszoljak? Megpróbáltam összerakni egy értelmes mondatot . Allie biztos azt gondolta, hogy gondolkozom ki tetszik a legjobban de Liana túllátott rajtam.
- Ó az baj. - suttogta.
- Mi? –  All mindig le volt maradva
- Semmi ,semmi - nyugtattuk. - Amy válasz egyet és ismerkedj. Túl kell lenned rajta. Vagy ha tetszel neki úgyis közbelép.
- Oké köszi. - Lia mindig tudott nekem segíteni. Mindig nyíltam beszéltünk titkok nélkül. Egyszer még régebben nagyon összevesztünk és pár hónap múlva békültünk csak ki. Azóta 100% -osan megbízunk egymásban . Annyira, hogy elmondtuk egymásnak mit gondolunk magunkról és a másikról. Teljesen nyíltan és nem sértődtünk meg. Inkább tanultunk belőle és javítottunk magunkon. - Akkor akik itt vannak nekem Dave tetszik a legjobban.
- Oké hey Dan gyere ide-kiabált
- Most meg mit csinálsz?- kiáltottam rá
- Majd meglátod
- Igen mi az? – ért ide hozzánk Dan letérdelt elém és rátámaszkodott a térdemre.  Remek. Így próbáljak meg ellene küzdeni.
- A barátaid egész jól néznek ki.
- ó hát szóval ez. Ők nem hozzátok valóak. Egész egyszerűen ők a durva lányokat kedvelik. - hát ez a kulcs. ezért nem szólított meg korábban. egy kicsit durvábbnak kell lennem és tetszeni fogok neki. ha nem akkor féltékennyé teszem őt Dave-el.  Nem nagy dolog csak a ruhatáramat kell felfrissíteni sminkeket venni és persze használni őket és bulizni járni. semmi több. Egy teljes változás és kész. Ez a terv kell nekem...


3. Fejezet
A titkos múltam

A parkban kezdett besötétedni. Meg is feledkeztem az időről. Ha már alkonyodik akkor elég késő lehet. Anyu biztos aggódik, hogy hol vagyok ennyi ideig. Rápillantottam az órámra és negyed hét volt. Felugrottam a padról és elindultam hazafelé nem törődve semmivel. Allie és Lia már korábban hazamentek . All ért jött az anyukája Lian meg hazasétált mondván, hogy meg kell sétáltatni a kutyáját. Ezért egyedül maradtam. Én is haza akartam menni semmi kedvem nem volt egyedül itt maradni de Dan marasztalt. Szó szerint nem engedett el. Most is azért indultam el mert éppen nem figyelt. Kiértem a főútra és valaki megfogta a kezemet. Megijedtem és elkezdtem kapkodva kihúzni a szorításból a kezemet. Ha kiszabadul a kezem elkezdek rohanni hazafelé. Tervezgettem magamban. De egy barátságos hang szólt hozzám.
- Hé Amy csak én vagyok. - Dan hangja volt. Ezt tisztán hallottam. Ekkor meg nyugodtam és abbahagytam őrült kiszabadulós tervemet.
- Haza kell mennem. – Szóltam és indultam volna el. Meg is feledkeztem, hogy még mindig fogja a kezemet.
- Ha ennyire menni akarsz akkor elviszlek. - ajánlotta fel. Igazán csábítóan hangzott. És anyu is nyugodtabb lehetne, hogy vele voltam és ha mégsem úgy hallottam a nagyobbat szidják le.
- Oké de akkor siessünk. - Immár őt is magammal húztam a suli parkolójához ahol még reggel a kocsiját hagyta. A diákok számára fenntartott parkoló üres volt egy autó kivételével. És az Dan é volt. Amint feloldotta a riasztót beültem az autóba bekapcsoltam a biztonsági övet és megvártam, hogy ő is így tegyen. Elindította a kocsit és a hazafelé tartó irányba indult el.
- Ennyire unatkoztál?- Kérdezte- Úgy vettem észre kedveled őket. Főleg Dave-et.
- igen. Jó fejek de anyu nagyon ki lesz akadva miattam. Nem szoktam ilyen későn hazajárni.
- Majd szólok az érdekedben- Nevetett.
- Köszi. De szerintem az nem sokat fog segíteni.
- Majd meglátjuk. - Szólt és ez volt az utolsó mondata a kocsiban. Mikor a ház elé értünk megállította a kocsit és kinyitotta nekem az ajtót. Csendben sétáltunk az ajtóig majd meg ált előtte és felém fordult.
- Sok sikert.
- Neked is. - súgtam vissza.
Kinyitotta az ajtót és bementünk. Az előszobában világos volt. Tovább mentünk a nappaliba. Ott találtuk anyut és Luke-ot. A kanapén ültek. Anya idegesnek látszott. A lábával dobolt a parkettán és az ujjai remegtek a térdén. Ez biztos jele a nyugtalanságának. Ahogy meglátott felugrott és kiabálni kezdett.
- Ezt, hogy képzelted Amy?- nem válaszoltam rá. Ha megszólalok mérgesebb lett volna. Tudom.
- Hol voltál? Tudod te azt , hogy aggódtam érted?- Na ez egy hosszú beszélgetés lesz. Tudtam , nem szabad visszaszólnom de ki bírná szó nélkül hagyni ha valaki kiabál vele.
- Anyu még csak negyed hét van. Nem az éjszaka közepén jöttem haza. És amúgy sem tudod hol voltam. Nem egyedül mászkáltam a városban. - Igazán nem akartam belekeverni, Dant . Ezért az ő nevét elsúvasztottam. - A haverjaimmal voltam. Képzeld. És nem tilthatsz el a barátaimtól. Most először fordult elő ilyen nem tudom mért vagy így kiakadva. Ha részegen jönnék haza megérteném de nem  tettem semmi rosszat. És te mégis kiabálva szólsz hozzám. Ezt igazán nem érdemlem meg. - Mérgesen mondtam ki ezeket a szavakat. Most kiabáltam először anyukámmal eddigi életemben. Ezek szerint nem bírom ha korlátoznak. Erre eddig nem jöttem rá mert nem csináltam semmi rosszat. Jó kislány voltam. Ez azt jelenti, hogy anyukám meg volt elégedve velem és soha nem kellett megmondania mit csináljak. Rájöttem magamtól is. Hát ennek vége. Ha tetszeni akarok Dannak ez is bele tartozik most már az életembe. De ez túlságosan is tetszett nekem . Ez a visszabeszélős dolog és minden ami rossz volt. Élvezem, hogy rossz vagyok. Ez nem jó . De nem tudok ellene mit tenni.
- Amy nem beszélhesz így velem. És nem mászkálhatsz idegen emberekkel.
- Anyu ők a barátaim nem idegenek!
- Nem ismerem őket.
- Nem ismerheted az összes barátomat! Anya ne csináld ezt! - már nagyon ideges voltam. Lehetetlen dolgokon húzom fel magam. Legszívesebben sikoltottam volna.
- Velem volt. - lépett elő a hátam mögül Dan. Erre Luke állt fel a kanapéról és lépett anyu mellé.
- Remek Dan! Jó hatással vagy Amyre.
- legalább olyan valakivel voltál aki megbízható. De akkor is idősebbek nálad. ki tudja mibe rángathattak volna bele.
- Ők nem olyanok…- kezdte Dan de Kate bele fojtotta a szót.
- ugyan már. mindenki normálisnak tartja a barátait.
- de anya ők tényleg normálisak!- kiáltottam rá. Nagyon belejöttem az üvöltésbe. Jobban a kelleténél. Nem ismertem magamra.
- Ne kiabálj velem Amy . Ennek büntetés lesz a vége!- Mi ? még soha nem kaptam büntetést. Ez már túl sok volt. Morogtam egyet és felfutottam a szobámba. Elővettem a körömápoló készletemből az ollót és neki estem a kezemnek.



Reggel korán keltem. A földön találtam magam . Beugrottak a tegnap este történtek emlékei és elborzadtam tőlük. Próbáltam felkelni de ragacsos volt a föld alattam. Talán ragasztóba feküdtem? Mikor végre föltápászkodtam észrevettem. A kezem helyén egy kisebb vértócsa volt. Rápillantottam a csuklómra és három hosszú vágás volt rajta. Hát persze. Most már emlékeszem. Az olló itt volt mellettem a parkettán hevert.
Ránéztem az órára aminek a kijelzője fél nyolcat mutatott. Remek hát akkor nem késtem el. Kimentem a fürdőbe gyorsan letusoltam majd visszatértem a szobámba. Feltakarítottam a padlót majd elkezdtem felöltözni. Egy miniszoknyát vettem fel amit Kate (anyu) csak itthonra engedett meg hordani. Egy sárga nyakba akasztható felsőt illesztettem hozzá. A hajamat hátul felcsatoltam és lementem a földszintre. Az előszobába mentem ahol gyorsan felvettem egy csukló szorítót ami eltakarta a hegeimet. A táskámba beledobtam a pénztárcámat és köszönés nélkül kiléptem a házból. Ma jó, hogy anyu megbízott bennem és a bankkártyámmal fizethettem mindenhol amin rengeteg pénz volt. ugyanis délután vásárolni fogunk a barátnőimmel. Új ruhákra van szükségünk a menőséghez. Dan még tegnap azt ígérte, hogy elvisz a suliba és haza is de a múlt esti művészi távozásom előtt és után sem beszéltük meg ezt teljesen. Ezért felszálltam a buszra. A nézettségem még mindig nem hagyott alább de most túl elfoglalt voltak a gondolataim ezzel foglalkozni. Leültem az első üres helyre és kinéztem az ablakon. Szép idő volt. A nap sütött, igaz a szél fújt egy kicsit. Sok ember mászkált az utakon. Mindenki ment a saját dolgára. Nem törődve másokkal turakodtak előre a zebráknál. Bizonyára csak a saját céljuk érdekelte őket. És akkor megláttam egy lányt. Nem volt Túl szép, nem igazán. De az arca sugárzott. Boldog. Igen biztosan boldog. Az arca nevetésre húzódott és a mellette levő személyt fürkészte. Lejjebb tekintettem és megláttam az összekulcsolódó ujjaikat. Amint megpillantottam féltékenységet éreztem és elkaptam a szememet róluk. Az előttem lévő szék háttámláját néztem és próbáltam nem gondolni rá. Nem sok sikerrel. Hogy lehet az, hogy mindenki megtalálja a párját? Még az ilyenek is akik kicsit csúnyácskák. Majd vissza néztem rájuk és megláttam a lányban a szépséget. Bizonyára a fiú nem a rendes lányt látta hanem ami belőle kisugárzott. A boldogság. És a belső szépség. Gyönyörű. Így nézve ez a lány akár modell is lehetett volna annyira szép volt. De bele se merek gondolni akkor én , hogy nézhetek ki. Ha előttem lenne egy tükör szívrohamot kapnék saját magam látásától.  Az a sok fájdalom ha mind látszik az arcomon nagyon-nagyon csúnya vagyok. De ez nem látszott. És ez így jó. Egy előny számomra. És lehet, hogy jól alakulnak most már majd a dolgok. Furcsa módon megint csúnyának láttam a lányt és élveztem ezt a tényt. Nem cserélnék vele. Az én életem a családi állapoton és a szerelmi zűrzavaron kívül teljesen tökéletes.
Megállt a busz és én leszálltam. Allie és Lia. Odafutottam hozzájuk és szorosan, hosszan megöleltem őket. Szügségem volt erre. Bármilyen rossz, fájdalmas dolog történt velem egy ilyen ölelés rengeteget segített. Talán a közelség kellet. Hogy valaki átöleljen és szeressen.
- Mi történt tegnap csajszi?- kérdezte Lia
- Hát elég sok minden. De mért nem maradtál? Maradtatok- Fordultam Allie-hez is.
- Anya jött értem és mérges ha várnia kell rám. Amúgy is később jött tovább nem enged el. Főleg hétköznap. Hétvégén is csak 6-ig enged el.
- Értem. Ma mikor mész haza?- kérdeztem.
- Négykor. A könyvtár elé jön értem. Elkísértek ugye?
- Persze. – válaszoltunk Liannal. - Mert mi a terved Amy?
-  Tudjátok mikor tegnap elmentetek rájöttem valamire. Dan ugye azt mondta a haverjai a durvább csajokat kedvelik. Nem az ilyen jó kislányokat. Meg gondolom azokat akik jól néznek ki. És arra gondoltam ma elmehetnénk vásárolni. Vehetnénk menő cuccokat akkor talán észrevesznek és elhívnak bulizni. Ott már bármit tehetünk.
- Hey ez remek ötlet!- Gratulált Lia
- Ő van egy kis gond. nekem anyukám nem engedi, hogy olyan cuccokat vegyek meg amit előtte nem nézett meg. És amúgy sem hoztam magammal pénzt.
- Ja az igaz én sem. És nem hiszem, hogy elhozhatom a bankkártyámat. Kicsit sok pénz van rajta, hogy a szüleim megengednék.
- A pénz nem baj. Nálam van a kártyám. Anyu észre sem foglya venni. Majd a szobámban elrejtjük. És itt a suliban átöltözünk.
- Remek ez király ötlet. Majd valahogy kilopjuk anyu táskájából. addig meg használjuk a tiéd aztán meg az enyém. - Lian mindig benne volt minden őrültségben. Bár ez volt a legelső durva dolog a többi mind ilyen gyerekes kis ügy de nem kételkedtem benne, hogy a nagyobb dolgokban is benne van.
- Hát nem tudom.
- Jaj Allie . Nem lesz belőle semmi baj. És ha igen akkor mi leszünk a hibásak nem pedig te. Nem árulnánk el.
- És négyre ott leszünk a könyvtár előtt. Anyukád nem fog semmit észre venni.
Bementünk a suliba.
- Liana Cold
- Amy Drow
- Allie Son
Ma az összes óránk közös volt. Végig beszéltünk és ha ránk szóltak akkor levélben folytattuk. Elmeséltem nekik a tegnapot és ha nem hittek el valamit megmutattam a bizonyítékot. Ilyen volt a karom. Láttam Allie szemében a kritizációt. Ez teljesen normális volt. Értettem az indokait. Vele sosem történt semmi szörnyűség. Ami igazán belülről fájt volna neki. megértetem, hogy betegnek néz . Ki olvastam a szeméből , hogy nem kéne ezt csinálnod. Ez nem normális. De azt is láttam: szeret. És mindezek mellett ,mellettem áll és megpróbál megérteni. Bár ezt sosem kértem tőle. Nem is tudna teljesen megérteni. Soha. Nem élte át azokat amiket én. Ha átélte volna lehet akkor ő teljesen normálisan hétköznapian viselkedne. Mikor elváltak a szüleim mellettem állt. És tudtam, hogy megért ha nem is tudta milyen érzés. Normálisnak hitt. Nem borultam ki nem sírtam teljesen ugyanúgy folytattam az életemet. Kívülről legalábbis. De belülről … örjöngtem. Mintha ki akarnék törni. Éjszaka sírórohamokat kaptam. Ezt nem láthatta senki. Nem engedtem meg, hogy bárki lásson sírni. Emiatt nem. Azzal senkinek nem lett volna könnyebb. Ezerszer képzeltem el milyen lenne ha nem váltak volna el. Milyen tökéletes családom lenne. együtt töltenénk az ünnepeket nem pedig azzal kéne töltenem, hogy a vonaton ülök és anyutól apuig majd vissza utazom. Együtt vacsorázhatnánk reggelizhetnénk és ebédelhetnénk. Az igazi családommal nem pedig anyukám barátjával apu helyett. Ő soha nem akart a helyébe lépni nem ezzel van a gond csak ő nem az apukám. 2 éve váltak el. Akkor tizenhárom éves voltam. A felnőttek nem tudják elképzelni milyen lehet egy ennyi idős lánynak végigcsinálni mindezt. Még csak a közelében sem járnak. talán azt hihetik még nem is fogja fel csak annyi, hogy két házunk lesz. De ennél azért kicsit több volt a szemeimben. Az a sok fájdalom, hogy soha többé nem lesznek együtt. Hogy valószínűleg újraházasodnak és én már nem számítok. Főleg így, hogy anyunál maradtam. Ha apu újra nősül lesznek gyerekei és velem már nem fog foglalkozni. Nem is igazán ez érdekelt hanem a féltékenység. Az új gyerekei iránt. Ők vele nőhetnek fel és az anyukájukkal együtt. Ez mind a mindennapos éjszakai sírógörcsöm után tört ki igazából mikor kimentem a fürdőbe és az ollót olyan erővel nyomtam a csuklómon lévő ereimhez, hogy azokból a vér  rendes útja helyett a bőrömről a földre csöppent, és a számból hatalmas néma sikoly tört ki. Minderről persze senki sem tudott. Egész idáig az összes kínt magamban tartottam. A fájdalmam csak az eremből folyt ki. Ez éppen elég volt. Nem akartam a sajnálatot sem azt, hogy leüljenek és megbeszéljék velem. Hiszen azzal csak nekik lesz jobb nekem nem. Hiába mondom el az ugyan úgy bennem marad. Esetleg még rosszabb is lesz a felemlegetéstől.
Ezért nem mondtam el mindezt. És nem is fogom soha. Most ahogy láttam Allieben a fájdalmat, hogy én ilyet teszek magammal szörnyű érzés volt. Ezzel ellentétben Liana megértett. Eggyüttérző arcot vágott és egy kisebb erőltetett mosolyt vágott. Ez furcsa volt mért csinálna ilyet? De rögtön megértettem mikor Allie felém fordult és kiesett a látóköréből Lia  megrázta a fejét. Tehát nem akar róla beszélni. Hát ezért értett meg. Mert vele is valami hasonló történt. Jaj istenem szegénykém. Ő még nem volt ilyen ez az első. Emlékszem mikor velem kezdődtek ezek a problémák én mennyire kiborultam. De az ő szemükben én jó kislány voltam , életvidám jókedvű és vicces. Állandóan nevettem ezzel terelve a gondolataimat. De most ahogy így ránéztem láttam az elkalandozott gondolatait. És ha engem is olyan nézett akivel megtörtént akkor szörnyű látványt nyújthattam.
A hegek a kezemen fél éve múltak el végleg. Ez azt jelenti, hogy úgy kb 7-8 hónapja nem zaklattam az ereimet. Mostanáig. Reggel természetesen keltem fel mintha mindennapos lenne ha valaki felvágja az ereit. Nem is vettem észre ezt a reakciót. Automatikusan feltöröltem a vért felhúztam a csuklószorítómat mintha egy rendes nap elé néznék. Csak most vettem észre ennek a természet ellenességét. Amikor az ollót hozzáérintettem a bőrömhöz ahogy elkezdtem felfelé húzni egyre szorosabban nyomva testemhez, ahogy felsértette a legfelső hámrétegemet és egyre mélyebbre hatolt. Ahogy elérte a fém az ereimet és abból kipréselődött a szűk kis helyen a vér. Szinte hallottam a bugyogását, a folyását ahogy a cseppek a földre esnek. Éreztem a kezemen végigfolyni. Mintha a testem vágyott volna rá. Minta megvonnák tőled amit a legjobban szeretsz. Elvennék a levegődet. A testednek szüksége van rá ezért bármit megtennél. Akár hónapokig gyógyuló sebeket okoznál magadnak csak, hogy újra levegőt vehess. Élvezhesd a levegő ízét a szádban, hagynád , hogy végigjárja az egész testedet. Ugyan ez volt ezzel is. Ahogy siklik az olló a bőrödben az a megkönnyebbülés amit érzel, hogy fáj. Egy testi érzés. Amit akkor szüntethetsz meg amikor akarsz. Elfelejtheted amikor kedven van hozzá. Nem befolyásolja az életed többi részét . Csak egy ruhadarab a hegekre és mindennek vége.



4.fejezet
Egy durva este


Az órák után kihagytuk a menzát és indultunk a kapu felé, hogy kijelentkezzünk. Nem sokan voltak a folyosókon így könnyű volt meglátni kik állnak velünk szemben. Dan és a bandája. Amint megpillantottam őket egy lépéssel megfordultam és  visszafelé kezdtem el menni. Allie és Lia utánam jöttek kérdő arccal de mikor Dan utánam szólt rögtön leesett nekik.
-Hey Amy. Miért nem vártál meg reggel?- kérdezte. Megálltam és visszanéztem rájuk. Nem mozdult a helyéről akár úgy is tehettem volna mintha nem hallok semmit. De már késő . Vissza néztem rá.
- Siettem. - Válaszoltam egyszerűen. Nem tartozom neki beszámolóval. Most is olyan jól nézett ki. Szinte fájt levenni róla a szememet. De muszáj volt. Nem voltunk egyedül.
- Én így is előbb értem ide mint te. Láttalak mikor jöttél. Pedig elmentem érted de apu azt mondta, hogy nem vagy otthon. - Remek most már minden percemről tudni fog. Nem is ez zavart hanem én nem tudtam ő mit csinál a napjaiban. De ez nem lesz így sokáig.
- Szeretek buszozni. - Vágtam rá kicsit gyorsabban a kelleténél.
- Tegnap még utáltál buszozni! Nem?
- Az akkor volt. Gyorsan változik a véleményem. – Nem tudom mi lehetett ilyen vicces a haverjainak de azok elkezdtek nevetni. Dan megütötte őket és fenyegetően nézett rájuk. Ez meg mi lehetett?
- Akkor hazavigyelek?- kérdezte
- Ő nem mert még megyünk a – Hova is . Nem mondhatom el, hogy most készülök elkölteni egy csomó pénzt ruhára sminkekre  csak azért, hogy észrevegyen. Hogy is folytassam…
- Könyvtárba megyünk. - Segített ki Lia.
- Aha hát rendben. Ha mégis kérsz egy fuvart akkor majd  tudod a számom.
- Tudom? – nem tudtam a számát. Honnan is tudhattam volna?
- Nem tudod?- Úgy kérdezte minta természetes lenne. - Akkor itt van. – közelebb jött és odaadott egy lapot. Elvettem tőle és beleraktam a zsebembe.
- Bent leszünk még a városba szóval később is hívhatsz. Itt leszünk nem messze a Damons club-ban.
- Oké. Akkor hello srácok. - Nem vettek komolyan . Persze még nem voltunk menők. De majd délután. Kijelentkeztünk a folyosó végén lévő portán és elindultunk a város vásárló központja felé.
- Hey Amy.- szólított meg újra Dan. - A könyvtár arra van. – Mutatott az ellenkező irányba.
- előbb kajálunk valamit. - Mondtam majd sietősre vettük a távozást. Nem sok idő után megérkeztünk a világ legjobb utcájára. Az egész boltokból és szórakozó helyből állt. Vagy 2 km hosszú és a szomszédos utcák is hasonlóak.
- Na csajok melyik be menjünk először.
- Kezdjük az elején. - döntötte el Allie. Bementünk az első boltba és elájultam. Tele volt menő cuccokkal. Eddig anyukám vásárolt nekem és még nem jártam nagyon ilyen helyeken.
- Vásároljunk. – Kiáltottuk fel egyszerre. elmentem a sorok között kiválasztottam a menő cuccokat a saját méretemben. Fel sem próbáltam de mentem tovább. Mikor körbejártuk a boltot vittük a ruhadarabokat a pénztárhoz. A bankkártyám meg szívesen kifizetett nekünk mindent. A harmadik boltnál járhattunk mikor Allie odajött hozzám.
- Hey mennyi az idő?- kérdezte aggodalmasan.
- Nem tudom. Keressük meg Lianát neki van mobilja. - Javasoltam.
- Oké. – Az egyik próbafülkéből jött ki éppen mikor rátaláltunk.
- Lia! Meggyi az idő?
- Ő Négy lesz 10 perc múlva.
- Jézusom. Ha elkések anyu megöl.
- Akkor siessünk. És mi lesz a cuccokkal?- Kérdezte Lian.
- Hát én nem vihetem haza. - vágta rá rögtön Allie.
- Majd nálatok lesz Lia vagy nálam .
- Oké majd meglátjuk. – Majd felkaptuk a rengeteg cuccot és rohanni kezdtünk vele. Mikor a könyvtárhoz értünk anyukája pont akkor hajtott be az úton.
- Akkor szia Allie - Öleltem meg - Vigyázz magadra.
- Oké csáó csajok. - Köszönt vissza.
- Na akkor most hogyan tovább –Érdeklődött Lia.
- Menjünk vissza és kajáljunk valahol. Még csak négy óra . Hányra kell hazamenned?
- Nem tudom.
Kerestünk egy jó önkiszolgálót és rendeltünk egy hamburgert.
- Mi lenne Lian ha ma nálunk aludnál? Holnap is ugyan ezek az órák vannak . Anyukád biztos nem bánná- Ajánlottam fel. - Az enyém meg nem tehet semmit ha már ott vagy.
- Oké Felhívom. - Elővette a mobilját és tárcsázott.
- Szia anyu….. Itt vagyok a könyvtárban….. Jaj csak pár lány beszélget….figyelj azért hívlak, hogy esetleg nem e aludhatnék ott ma Amy-nél….. persze anyukája megengedi…..nem kell más holnap is ugyanazok az órák lesznek…. egyébként is sokáig tanulunk még és nem akarunk egyedül sötétben hazamenni…. jaj szuper anyu király vagy… neked is  puszi.
- Na akkor megengedte?- vísítottam.
- Igen. jaj na mit találtál ki ma estére?
- Hát arra gondoltam veszek egy mobilt. Felhívom Dan-t, hogy vigyen haza minket a sötét miatt persze . Otthon eljátszuk az álmosat és felmegyünk a szobámba. Elkészülünk és kiszökünk. Hallottam ,hogy hol lesznek ma este. A Demons club-ban.
- Oké azt hiszem menni fog. De ez a veszek egy mobilt….
- Kell egy na menjünk egy mobil boltba.
 A legszebb mobilt  kértem a bankkártyámtól majd felhívtam Dan-t, hogy jöjjön értünk. Azt mondtam sötét van és olyan alakok mászkálnak az utakon. Meg sok a cuccunk.
A rengeteg dolgot belegyömöszöltük a táskánkba meg a tornazsákunkban. Dan fényszórója jelent meg a sötétben.
- Na mehetünk lányok?
- Persze.  A hátsó ülésre ültünk be Liannal.
- Merre jártatok?
- A könyvtárban meg a Mc Donald’s-ban.
- Aha az jó program.
- És te?- kérdeztem vissza.
- Abban a bárban voltunk amit mondtam tudod .
- Aha és oda vissza is mész még?
- Ja persze. Még csak most kezdődik a buli.
- Hát azt nem lehet kihagyni. – El fojtottam a mosolyomat. Kirakott a ház előtt bejött köszönni anyuéknak majd vissza is ment. Anya megengedte az ott alvós bulit én meg puszival köszöntem meg neki. Ma mégsem veszhetek össze vele.
- Mi az ott a zsebedben. - A francba az a hülye mobil.
- ő aputól kaptam. a postaládában volt a nevemre címezve. tök jó mi?- mutattam meg neki. Majd vacsora után beadtuk , hogy álmosak vagyunk és felmentük aludni. Állítólag persze. Elkezdtünk készülődni. Mind a ketten farmer csőgatyát vettünk fel és hozzá én egy pink Lia pedig piros tornacipőt. Lia egy hasig érő pólót húzott fel hozzá ami hátul lyukacsos volt. A csípőnadrág miatt kilátszott a dereka. Én egy nyakba akasztós felsőt vettem fel Az eleje a mell rész alatt vízszintes csíkokban ki volt vágva és ugyan addig ért mint Lia felsője. Fekete pinkre csináltam meg a sminkemet barátnőmét pedig piros feketére . Nagyon jól tudtam festeni ez volt  a tehetségem  ezért jól sikerültek a sminkek. Nyakláncot is vettünk fel és karkötőket. Majd a végén a csuklószorítómat. És láttam, hogy Lian is ugyan ezt teszi.
- Mi történt a kezeddel ? – kérdeztem
- Anyukámmal nem nagyon jövünk ki egymással folyton ordibálunk és valahogy le kell vezetnem az idegességemet. -Ugyanolyan vágások voltak csuklóján mint nekem. Szorosan átöleltem. nekem is ez segített majd nekifogtunk a hajunkhoz. Feltupiroztuk kicsit és Hátra csatoltuk majd a kilógó kisebb tincseket befontuk. Egy nagy fa karika fülbevalót vettünk fel és készen is voltunk. Be parfümöztük magunkat majd lemásztunk az ablakon.
- Csáó anyu csáó Luke!- köszöntem el tőlük.
Kimentünk a fő utra és fellszáltunk egy buszra.  A mobilunk és a pénzünk a zsebünkben volt. 2 megálló után le is szálltunk és röktön a világ legjobb utcáján voltunk. A … utcán. Ahogy végig mentünk rajta  minden fiú megnézett fütyültek ránk és kiabálták, hogy mennyire jól nézünk ki, persze durvább szavakkal. Az ujjainkat összekulcsolva mentünk és nevettünk. Megtaláltuk azt a bizonyos Demons club-ot és bementünk. Nagy volt ott a füst és a zene ordított de élveztem.
Megpillantottam Dan eggyik haverját Matt-et.
- Hé Lia ott van Matt. Menjünk oda.
- Oké. – Oda mentünk. ők megnéztek. Egy kis idő után felismertek. Hiszen csak délután találkoztunk utoljára de ennyi idő kellett. Máris máshogy néztek ránk mint korábban. Hát persze jól néztünk ki.
- Hey. Te vagy Dan új kishuga ugye?- kérdezte az eggyik
- Ja mondhatjuk úgy is. Ő hol van?
-Elment Braddal . Nemsokára visszajönnek. Addig leültök ?
- Aha persze- válaszolt helyettem Lian.
Egy sarok kanapén ültek és nekünk középen csináltak helyet. Mellettem Dave ült Lia mellett pedig Matt.
- Kértek valamit inni?- kérdezte valamelyikük.
- Aha . Ti mit isztok?
- Kostóljátok meg.- Odaadtak két pohárban valami erős szagu italt. Belekortyoltunk. Erős volt égette a torkomat és furcsa lett az arckifejezésem. Bár égetett a testem akart még ebből a furcsa italból. Úgy láttam Lian-é is . Lehúztuk az egész poharat. Kivették azt a kezünkből majd egy üveg sört helyeztek a helyére.  A sört kortyolgattuk ami mellesleg keserű volt de ízlett. Dave átkarolt és közelebb húzódott. Befordított maga felé így már nem láttam Lia-t. Egy dobozt vett elő a zsebéből meg egy öngyujtót.
- Kérsz?- kérdezte. Még sosem cigiztem. De azt hiszem itt az ideje kipróbálni. Hiszen körülöttem mindenki cigizett.
- Aha.- Kivettem egy szálat és belehejeztem a számba.
-Ez az első szálam.- Mondtam neki és nevettem magamon. Ez lehet az ital hatása volt.
- Ó akkor figyelj megtanítalak.- Hosszan a szemembe nézett majd elkezdte a mondókáját. – Akkor gyullad meg ha beleszívsz miközben a tüzet elé rakod. Amikor beleszívsz vegyél még egy levegőt ezzel letüdőzöd és utána fújd ki a füstöt. Na gyerünk próbáld ki.- Mosolygott rám és nyujtotta felém az öngyujtót. Bele szívtam a cigibe majd kivettem a számból vettem egy levegőt de a fele füst közben kiment a számból majd kifujtam. a füst áthatolt a szervezetemben és szörnyű nyomot hagyott benne. Nem éreztem a levegőt a számban sem a tüdőmben és elkezdtem köhögni. Dave erre felkacagott .
- Majd késöbb jobb lesz- Hát akkor lássuk beleszívtam mégeggyet és tényleg jobb volt. A füst már nem hagyott nyomot rendesen vettem a levegőt és jó érzés volt. Kívántam még így beleszívtam mégegyszer. Majd ezek után kortyoltam a sörömből és vissza néztem Davere. Ő éppen a barátaival beszélt így hátrafordultam de nem volt mögöttem senki. Hova lett? Megütögettem Dave vállát aki kérdőn de boldogan nézett rám.
- Hol van Lian?
- Az elöbb ment el valahova Mattel. Bíztos itt vannak valahol.
- Oké akkor keressük meg őket- Már készültem a felálláshoz.
- Hé ne parázz már . Majd visszajönnek. – Megsimította az arcomat majd közelebb húzott magához. Az arcunk már egész közel volt egymáshoz. Tudtam mit akar. Nagyon izgultam ezért gyorsan felemeltem a kezem és ittam egy kis sört. Ettől meglepődött és egy kicsit hátrahúzta a fejét, hogy elférjen a kezem. Sajnos a söröm fogyóban volt. Ha elfogy ujra közeledni próbál. De már nem érdekelt. Az agyam felpörgött és nevetés tört ki rajtam. Az alkohol eljutott a fejembe és az összes végtagomba. Hirtelen mozgatnom kellet őket. Hiperaktív lettem és nem tudtam igazából mit is csinálok. Csak miután eldobtam a kezemből az üres dobozt utána jutott eszembe egy ilyen szórakozó helyen jobb lett volna letenni egyszerűen az asztalra. A kezeimet Dave köré fontam és közelebb csúztam hozzá. Az ajkunk már majdnem összeforrt mikor valaki a nevemet kiálltotta egészen közel az asztal túloldalán.
- Amy. Mi a francot csinálsz. És mit keresel te itt? Mi?
- Mivan? – fordultam a hang irányába eltávolodva Davetől. Dan áll ott és mérgesen nézett rám.
- Amy mit keresel itt? Hisz nemrég vittelek haza. – Ezt meggondolta majd folytatta.
- Mit csinálnék bulizok!Nem tartozik rád- Kiálltottam de azt gondoltam bárcsak rá tarozna. Még mindig jól nézett ki és olyan ellenálhatatlan volt,hogy majdnem felálltam és rávetettem magam.
- És anyukád tud róla? Vagy apu?
- Nem mindegy?
- Jézusom Am mond azt, hogy nem lógtál ki!
- És ha kilógott . Legalább egy kicsit lazit.- Mondta melletem Dave és hozzámsimult. Ezt már nem akartam . Így ,hogy itt van Dan így már nem. Elhúzódtam tőle és, hogy ne legyen kínos feláltam és kiléptem az asztal mögül.
- Most azonnal hazaviszlek. Gyere.
- Várj még nem mehetek.- nem hiszen Lia még itt van. Mégsem hagyhatom itt.
- Mért? Mit ittál? kifizessem?
- Nem. De Lia elment valahova és még nem jött vissza.
- Á szóval nem egyedül jöttél.Legalább ennyire hülye nem vagy. És hova ment?
- Nem tudom.
- remek. És kivel?
- Ő azt hiszem – Ezen elkellett gondolkodni. Az agyam még mindig pörgött de gondolkodni nem igazán tudtam vele. Egy kicsit szédültem is az állás miatt de aztán beugrott- Matt-el ment.
- Akkor azthiszem tudom hol lesznek. Na menjünk keressük meg.
- Oké.-  Nem bántam, hogy mennem kell. Visszagondoltam a pia miatt mit tettem majdnem és beleborzongtam. Akkor jó lett volna de mit teszek ha eljutott volna Dan fülébe?
- Na srácok  - És kezett fogott az összes haverjával.- Mi megyünk. Hello.
- Visszajössz még?- kérdezte egy hang. Minden csak zaj volt. A zene a beszéd a nevetés. Rettentően fájt a fülem.
- Nem hiszem. Nem akarom, hogy mégegyszer kiszökjenek.- Csúnyán nézett rám. Erre én ránevettem. Nem tudom , hogy jött ez a reakció. Valami nagyon vicces volt csak már nem emlékszem mi. Erre a megállapításra ujra kitört rajtam a nevetés. Átváltottam a testsúlyomat a bal lábamra de ettől kissé elvesztettem az egyensúlyomat és kidöltem oldalra. Nem csináltam ellene semmit, hogy egyenesen maradjak. Felesleges lett volna bizonyára úgysem sikerül.
Dan elkapott és odahúzott maga mellé. Én átöleltem és nekinyomtam az arcomat mellkasához. Még mindig kacaráztam de már azt sem tudtam min. A végén már azon, hogy nem tudom min. És ugy kb minden gondolatomon.
- Na hello srácok.
- Sziasztok- kiabáltam és küldtem nekik egy puszit. Ők nevettek rajtam . Nem is gondoltam rá miért csak utánoztam öket. Dan-re támaszkodva ballagtam ki a club-ból.
- Szépen nézel ki.- rázta a fejét
- Köszi. Tudtam, hogy tetszem neked.
- Nem is tudod miket beszélsz. Inkább hagyd csukva a szád mert holnap még megbánod ha nem teszed.
- De nekem beszélnem kell. Egyszerűen nem marad csukva. – És kiáltottam eggyet.- Most hova megyünk?
- itt a közelben van egy tér. A fiatalok szeretnek ott gyülekezni. Mattnek az az egyik kedvenc helye.
- Aha értem és mikor leszünk ott?
- Amy már ott vagyunk. – Ilyen hamar az nem lehet.
- De nem is volt itt a közelben semmi tér
- Hát nem is a közelben vagyunk- Elaludtam az nem lehet hisz mentem. Vagy megtörtént csak már nem emlékszem rá ez is lehetséges.
Nagyon nagy volt a tér. Egész csomó ember volt rajta.
Szorosabban fogtam Dan-t és szembe fordultam vele. Ez meg hogy jött?
- Amy mit csinálsz?
- Nem tudom.- nevettem.- De biztos valami jót. – és közelebb toltam az arcomat az övéhet lábujj hegyre álltam és felnéztem a szemébe.
- Nem . Te nagyon rosszat csinálsz.- Egy kicsit még toltam magamon majd megfogott és szorosan magához ölelt.
- Ezt nem tehetjük.- súgta a fülembe. meghátráltam és kiabálni kedtem vele.
- Mi az , hogy nem tehetjük? Mért ne tehetnénk? A pletyka miatt ugye? Elhiszed te is – össze vissza beszéltem a fények elvakitottak igy kapkodtama fejemet.- De már igazán elmondhatná valaki, hogy mit is pletykál- elkezdtem csúnyán beszélni. Nem sűrűn teszem de erre úgysem emlékszem majd.- Te mond el mond… Lian. – kiálltottam és felé indultam. Matt-tel sétáltak. A fiú átölelte a derekát a lány meg az övét.Odafutottam hozzá és megfogtam Lia kezét.
- Hol voltál? Legalább szólhattál volna, hogy elmész!
- Bocsi de úgy láttuk elfoglalt vagy.
- Hello Matt- Fogott vele kezet Dan.
- Dan. – Viszonozta.- Mit csináltok ti itt?
- Lia-t kerestük. Hazaviszem a lányokat.
- Hagyd majd én késöbb hazaviszem- simította meg Liana vállátt.
- Nem . Na gyerünk lányok mejnünk. Akkor holnap találkozunk Matt.- Megfogtam Lia kezét és elindultunk.
Dan kocsija itt volt a közelben a hátsó ülésre ültönk be. Elindult a kocsi.
- Na akkor ki mondja el nekem mi is volt ez az egész?
Nagy szemekkel néztünk egymásra Lianaval.
- Tudod, hogy anyu soha nem engedne el..- kezdtem.- És ha már itt tarunk , hogy gondoltad ezt a hazamenetelt?
- Mégis mit gondolsz felcsempészlek az ablakon vagy mi?
- Megtennéd?- nevettem az agyam még javában tombolt és nem tervezett szünetet.- Annyira szeretlek nem is tudod – Hajoltam volna előre hozzá, hogy megpusziljam de észrevette.
- Ülj vissza a hejedre Amy. Ezt már megbeszéltük.- Hátracsapódtam az ülésembe. A szemeim hirtelen nedvesek lettek és ezt éresztem az arcomon is. A puha könnycseppek lassan gördültek végig bőrömön . Éreztem a sós ízt a számban. Ez meg mitől jött? De meg sem kellet kérdeznem magamtól. Nem birtam a visszautasítást. Főleg ilyen formában nem, hogy rámüvolt. És én annyira szerettem volna. Úgylátszik ő nem.
Megérkeztünk a házhoz és leállította a kocsit.
- És most mi a terved- Zokogtam.
- Most meg mért sírsz?
Lia csak ült a helyén és nézte a háttámlát.
- Beviszel és feldobsz anyunál? Képeslennél rá?
- Mégis mit tehetnék. Az éjszaka közepén kiszöksz és elmész bulizni. Ezzel mit kezdjek?
- Nem tudom.Lehetnél jó fej. Te sem vagy az a szent! – válaszoltam könnyeimmel küszködve.
- Na gyerünk kiszállás.
kiszáltunk a kocsiból igaz kicsit dölöngétem. Az autóban kapaszkodtam meg mert majdnem elestem.Ha most anyu észrevesz engem megöl. Ilyet még nem csináltam. Milyen reakciót válthat ki belőle ez? Bele sem akarok gondolni.
- Akkor most mi lesz?- kérdeztem
- Hát bemegyünk ha észrevesz akkor az ha nem akkor megúsztátok.
- Hát ha az első teljesül soha többet nem aludhatok ott senkinél.- szólalt meg előszőr Lia.
-  Legalább a hátsó ajtón.- javasoltam
- Jézusom Amy még állni sem tudtok. Miért csináltátok ezt?
Nevetni kezdtem a könnyeim alatt.
- És mért sirsz? Ez természetellenes.Alig álltok a lábatokon. Na gyertek.- Eggyik oldalára Lianat fogta a másikra pedig engem. Én hozzábujtam és szorosan megöleltem.Az arcomat egyre feljebb csúztattam a kezemet pedig lejjebb.
- Amy – ellenkezett. De én nem tőrődtem vele. A karomat megállítottam csípőjén a fejemet viszonnt feljebb raktam és nagy nehezen egy puszit nyomtam az nyakára. Sóhajtott eggyet és nem nézett felém. Én folytattam és megpusziltam mégegyszer. Nagyon jó illata volt. A másik kezem ami még szabad volt előröl fonta át mellkasát és felé fordultam.Ő még mindig szorosan tartott és szinte húzott maga után mert lépni azt nem tudtam. Úgylátszik nem ellenkezik. Megint felnevettem majd előre forditottam a fejem. Elértük a hátsó bejáratot és megáltunk. Na itt a vég.
- Na akkor most mi lesz?- kérdeztem savanyúan.
- Maradjatok itt én bemegyek elöl és lefoglalom apuékat. Aztán menjetek be de halkan ám. – Elengette Lia-t majd felém fordult.- Ügyesen – suttogta. és egy puszit nyomott a homlokomra és elindult visszafelé.
- Ez meg mi volt?- kérdezte Lia.
- Nem tudom.- Egyszerre nevettünk fel.
-Szerintem már mehetünk.- szóltam és benyitottam. Az ajtótól balra kanyarottam és felfutottam a lépcsőn magam után húzva Lia-t.Mikor felértünk a jobb oldali folyosóra fordultunk és megkerestem a szobámat. Bezártam az ajtót és beugrottam az ágyba a barátnőm mellég.Csak néztük a plafont és gondolkoztunk.
- Mit csináltatok ti Mattal?
- Hát mondta, hogy menjünk ki egy kicsit. Aztán láttam, hogy befordultál ezért kimentem vele. Megmutatta a kedvenc helyét kicsit beszélgettünk is. Aztán jötetek ti.
- Ennyi nem volt semmi? Megcsókólt?
- Ömm igen.
- Öh. és ezt csak így mondod. Vagyis nem is mondtad. És milyen volt?
- Jó. Tudod az a rossz , hogy lehet holnapra már nem is emlékszem minderre.
- Igen ezen gondolkodtam már énis.
- Na és veled mit történt?
- Hát . . . Dave átkarolt és megtanított cigizni. Aztán olyan közel lettünk egymáshoz hirtelen már majdnem és akkor jött Dan és elkezdett kiabálni velem.
- Hú. Ez gáz lehetett.
- Kicsit. De nem vészes. Ez az állapot… Meg sem bírok mozdulni de mégis nevetnem kell és annyira szabadnak érzem magam.
- Énis. Matt adott egy kis piát. Még jó, hogy fogott.- Ezen együtt nevettünk.
Kopogtattak az ajtón.
- Szabad- motyogtam.- Meglepetésemre Dan lépett be az ajtón. Majd becsukta maga után azt.
- Hát ti meg mit csináltok?- nevetett velünk együtt és lehuppant mellém az ágyra. Felé fordultam és átöleltem. Még mindig nem ellenkezett igy tovább mentem és odahúztam magam hozzá.Egy ujjabb puszit helyeztem a nyakára. Jó hosszú ideig tartott. De a végén Dan eltolt magától és felpattant. Elkezdte behordani új ruháimat a gardróbomba.
- Mit művelsz?
- Gondolom anyukát nem tud erről!- Milyen figyelmes.
- Na be az ágyba és aludjatok holnap iskola.-Bebújtunk a takaró alá ruhában . Francia ágyam van ezért könnyen el lehet férni rajta.
- Te amúgy , hogy-hogy itt vagy?
- Ma itt alszom. Reggel nem ártana nektek egy fuvar. Ilyen állapotban nem lehet buszozni. Na jóéjt.
- Jóéjt. Szeretlek- Ekkor mondtam ki előszőr nyiltan de nem bántam nem voltam magamnál.
- Holnap nevetnél miket hordál össze ma.- Megráázta a fejét és magunkra hagyott.


5.fejezet.


Szörn